Tanulási stílusok

A tanulási stílus ismerete nagyon fontos ahhoz, hogy a tanulásra fordított idő során minél hatékonyabbak legyünk, az új ismeretek elmélyülhessenek, akár később is könnyedén előhívhatóak legyenek.

A tanulási stílusokat különböző szempontok alapján osztályozhatjuk. A tanulási stílusok elkülönítésére rengeteg, eltérő elmélet született. Van olyan tanuláselmélet, amely a környezeti tényezőktől teszi függővé a tanulás eredményességét, mint a hőmérséklet, hang, vagy a fény. Más elmélet szerint a különböző tanulási stílusok elkülöníthetőek egymástól szociális motívumok alapján, vagyis az alapján, hogy a gyermek egyedül vagy csoportban tanul könnyebben. Létezik olyan megközelítés, amely a fizikai körülmények alapján különíti el a tanulási stílusokat, azaz hogyan tanul a gyermek különböző napszakokban, milyen hatással van rá a mozgás. Más megközelítések az érzelmi klímát (motiváció, strukturális szint), vagy a pszichológiai (reflektív vagy impulzív típus) tényezőket veszik számba a tanulási stílusok leírására (Heacox, 2006).

1.                  A tanulási stílusok osztályozása az érzékleti modalitások alapján (Szitó, 2005)

A tanulók különböző szinten igényelhetik, hogy hallás, látás, vagy mozgás - tapintás útján gyűjtsenek, dolgozzanak fel új információkat (Szitó, 2005). A bemeneti csatorna, tehát a különböző érzékleti modalitások alapján a következő tanulási stratégiákat különböztethetjük meg:

Auditív stílus: Azok a személyek, akik legkönnyebben hallás után, auditív ingerek segítségével sajátítanak el új ismereteket, főként a szóban elhangzott információkból tanulnak hatékonyan. Ez azt jelenti, hogy az auditív stílusú tanuló számára nem hátrányos a frontális oktatás, mivel az elhangzott szövegből ki tudják szűrni, el tudják raktározni a kellő mennyiségű és minőségű információkat. Az auditív stílusú tanuló számára azonban hasznos lehet az is, ha egy csoportmunka keretein belül a társaitól hallja a tananyagot, mivel viszonylag kevés embernél fordul elő, hogy ez az elsődleges stratégia. Az auditív stílusú tanulók számára hasznos lehet, ha tanulás során hangosan olvassák fel, vagy mondják fel maguknak a megtanulandó részeket.

Vizuális stílus: Elsősorban a látottak, vizuális ingerek alapján szerzik meg maguknak az információt. Ha látnak egy képet, szöveget, ábrát vagy táblázatot, a felidézésnél könnyedén le tudják írni szóban vagy lerajzolni a látott anyagot, mert agyuk könnyebben raktározza el a vizuális úton érkező információkat. A vizuális stílusú tanuló számára fontos a tanulás során a szemléltetés, illetve ha egyedül tanul, segítségére lehetnek rajzok, ábrák, valamint a különböző színekkel történő kiemelés is.

Audio-vizuális stílus: Az eddig említett két tanulási stílus ötvözete. Ahhoz, hogy igazán hatékony legyen az információ feldolgozása az audio-vizuális stílusú tanuló számára, egyszerre kell látnia és hallania az információt.

Mozgásos stílus: A kisgyermek nagy része mozgás útján fedezi fel a világot. Gondoljunk csak az óvodásokra, akik nagyon könnyen visszaidéznek egy mozgással kísért mondókát, versikét. Ezt a technikát alkalmazza az alsó tagozatos diákok nagy része, és a tanulásban akadályozott gyermekek egy része is. A mozgásos stílusú tanuló számára a mozgás segíthet az információk feldolgozásában, raktározásában, sőt a hasonló mozgássorok ismétlése a felidézést is megkönnyítheti. Ha a tanulásszervezésben rendszeresen alkalmaznának mind a finommotorikára, mind a nagymotoros mozgásokra alapuló tevékenységet, a gyermekek információelsajátítása sokkal hatékonyabb volna, és jóval motiváltabbak lennének.

Mechanikus stílus: Ez a technika hasonlít a mozgásos stílusra, mert ez is a mozgásos tevékenységeken alapszik, azonban különbözik abban, hogy itt gyakorlati tevékenységek végzése során történik a tanulás. Az új ismeretek gyakorlati úton történő feldolgozása segíti az elmélyítést. Kiváló példa erre az, hogy egy kisgyereknek hiába mondjuk el, hogyan kell cipőfűzőt kötni, nem fogja megtanulni, mert nem érti. Meg kell neki mutatni, és sokszor el kell gyakorolni, hogy menjen. A mozgásos stílus mellett ezt a technikát alkalmazza a legtöbb gyermek és a tanulásban akadályozott gyermekek legnagyobb része is, ezért lenne szükség a mozgás és az önálló tevékenységek során történő tanulás- tanítás beépítésére az oktatás kereteibe.

2.                  A tanulási stílusok osztályozása a társas környezet alapján

Az emberek különbözhetnek abban a tekintetben, hogy legszívesebben egyedül, párban, kiscsoportban, esetleg felnőtt segítővel tanulnak (Szitó, 2005). A szociális motívumok, a társas környezet a következőképpen jelenhetnek meg a tanulásban.

Társas stílus: Vannak olyan személyek, akik akkor tudnak igazán hatékonyan tanulni, ha ezt nem egyedül teszik, hanem társaságban. Ez a társaság lehet egy tanulópár, vagy a kooperatív csoportmunka során kialakult tanulócsoport. Ezek a tanulók jobban szeretik, ha a csoport közösen jut megoldásra, ha elmagyarázzák neki többféleképpen, amit nem értenek.

Csendes stílus: Az előző tanulási stílusnak pont az ellentéte, ugyanis a csendes stílusú tanulók egyedül szeretnek tanulni, ha társaik magyaráznak, azt kevésbé fogadják el, inkább hátráltató tényezőnek fogják fel a társak jelenlétét a tanulási folyamatban.

3.                  A tanulási stílusok osztályozása az információra történő reagálás alapján

Impulzív stílus: Az elnevezéséből adódóan az ezen stílust alkalmazó személyekre a hirtelen, átgondolatlan válaszadás, a “bekiabálás” a jellemző. Sokszor reagálnak az intuícióik alapján, az első eszükbe jutó feleletet mondják ki. Előbb adnak választ, minthogy mérlegelnék annak helyességét.

Reflektív stílus: Az előző stílus ellentéte. Jellemzője, hogy a személy a válaszadás előtt alaposan átgondolja a válaszát, elemzik a kérdést, logikai rendszerekbe helyezik az információkat. Reflektív stílussal rendelkező személyek, akik általában helytálló érvekkel tudják alátámasztani a válaszukat.

4.                  A tanulási stílusok a környezeti ingerekre való reagálás alapján

A tanulás környezetének jellemzői nagyban befolyásolják a tanulás eredményességét. Az emberek különböző módon preferálhatják a zaj és a csend szintjét, a helyiség tágasságát vagy zsúfoltságát, az aktuális hőmérsékletet, illetve a megvilágítást (Szitó, 2005).

5.                  A tanulási stílusok a motiváció alapján

A tanulók közti megkülönböztetés itt elsősorban arra vonatkozik, hogy a személyekre milyen mértékben van hatással a külső motiválás, illetve tanulási folyamatukat milyen mértékben irányítja saját belső motivációjuk, vagyis „mennyire belső ösztönökkel (kíváncsiság, kompetencia, pozitív önértékelésre törekvés, a teljesítmény elérése) vagy milyen mértékben külső ösztönzőkkel (tárgyi, társas, tevékenység megerősítők, illetve a tanítási környezet irányított, strukturált volta) késztethető inkább a tanuló a tanulási tevékenységre” (Szitó, 2005, p.12).

Nehéz feladat azonban egy tanulócsoport tagjainak tanulási stílusát felmérni, viszont hosszútávon teljes mértékben kifizetődő. A pedagógusnak a feltérképezést csak egyszer kell elvégezni, cserébe a tanuló a neki legmegfelelőbb módon kaphatja az információkat, és így a tanulás hatásfoka a maximumhoz közelíthet.

Miután kiderült, hogy melyik tanuló, milyen stílussal tanul, ennek megfelelően szervezhetjük meg az órát. Arra azonban ügyelni kell, hogy ne terheljük minden tanuló, minden információfeldolgozási csatornáját egyszerre, mivel összezavarodhatnak a hirtelen információhalmaztól, és a jó szándék az ellenkezőjébe csaphat át. Ezért is alkalmazhatóak jobban a tanórán a kooperatív technikák, mivel ilyenkor egyénileg differenciálhatjuk a feladatokat, és könnyebben alkalmazhatjuk a személyre szabott tanulási stratégiákat.