Vizsgálatunkban három iskolatípusban végeztünk
kutatást a tanulók tanulási stratégiáira, technikáira, tanulási stílusára és a
tanárok ezekről való tudására vonatkozóan.
A három iskolatípus a következő:
- Többségi általános iskola
- Enyhén értelmi fogyatékos gyermekek általános iskolái
- Alternatív iskola
Úgy gondoljuk, dolgozatunk elengedhetetlen
része, hogy definiáljuk, pontosan mit is értünk többségi általános iskola, enyhén
értelmi fogyatékos gyermekek általános iskolái és alternatív iskola kifejezések
alatt.
1. A többségi általános iskola
Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 26. § szerint:
(1)Az általános iskolának nyolc évfolyama van.
(4)Az általános iskolában alapfokú
nevelés-oktatás folyik.
(5)Az általános iskolában a tanuló az
érdeklődésének, képességének és tehetségének megfelelően felkészül
középiskolai, illetve szakiskolai továbbtanulásra, valamint a társadalomba való
beilleszkedésre.
(6) Az általános iskola tanulója - az átvételre
és a felvételre vonatkozó rendelkezések szerint (42. §, 46. §, 66-67. §) -
folytathatja tanulmányait másik általános iskola, szakiskola vagy középiskola
megfelelő évfolyamán.
Vagyis kutatásunkban a
többségi általános iskolák nyolc évfolyammal rendelkező iskolák, melyekben az
oktatás-nevelés a Nemzeti Alaptantervben előírtak alapján zajlik, tanulói nem
sajátos nevelési igényű gyermekek.
2. Az enyhén értelmi fogyatékos gyermeke általános iskolái
Az 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról 30. § szerint:
“(1)A sajátos nevelési igényű gyermeknek,
tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő
pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól
kezdődően, hogy igényjogosultságát megállapították. A különleges gondozást - a
gyermek, tanuló életkorától és állapotától függően, a 35. § (2) bekezdésében
meghatározott szakértői és rehabilitációs bizottságok szakértői véleményében
foglaltak szerint - a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az
iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani.
(2)A sajátos nevelési igényű gyermek óvodai
nevelése, tanuló iskolai nevelése és oktatása, továbbá kollégiumi nevelése az e
célra létrehozott gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményben, konduktív
pedagógiai intézményben, óvodai csoportban, óvodai tagozaton, iskolai
tagozaton, osztályban, csoportban vagy a többi gyermekkel, tanulóval együtt,
azonos óvodai csoportban, óvodai tagozaton, illetve iskolai osztályban
történhet...
A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő
nevelési-oktatási intézményben a gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai
célú habilitációs és rehabilitációs ellátásban is részesül.
(3) A gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban, a
konduktív nevelésben-oktatásban részt vevő nevelési-oktatási intézménynek
rendelkeznie kell azokkal a személyi és tárgyi feltételekkel, amelyek a sajátos
nevelési igényű gyermek, tanuló egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs és
rehabilitációs ellátáshoz szükségesek.”
Kutatásunkban olyan enyhén értelmi fogyatékos
gyermekek általános iskolái vettek részt, amelyekben az oda járó gyermekek a
szakértői és rehabilitációs bizottság véleménye alapján sajátos nevelési
igényűek, tanulásban akadályozottak, (BNO kódjuk: F 70), a tanárok pedig
minimum gyógypedagógiai főiskolai végzettséggel rendelkeznek, így a gyermekek a
nekik szükséges habilitációs, rehabilitációs ellátásban részesülhetnek.
A későbbiekben az egyszerűség miatt az enyhén
értelmi fogyatékos gyermekek általános iskolái kifejezés helyett némely esetben
az „EÁI” betűszót fogjuk használni.
3. Az alternatív iskola
Vizsgálatunk során, az általunk alternatívként
definiált iskolák jellemzőinek bemutatásához, Czike Bernadett az alternatív
iskolákról alkotott gondolatmenetét szeretnénk követni.
„Az "alternatív" szó jelentése 1989
óta sokat változott. Eleinte az alternatív iskolák önmeghatározásának lényege
az elhatárolódás volt, mely elsősorban a meglévő hagyományos iskolák és
gyakorlatuk tagadását, a tőlük való elfordulást jelentette. Ma már az elhatárolódás
motívuma helyett egy pozitív önmeghatározási folyamat zajlik...” (http://www.ofi.hu/tudastar/alternativ-iskolak 2012.03.16. 15:12).
Az alternatív iskolák fontos jellemzője, hogy
teljesen megváltozott a tanárok szerepe, ugyanis a tanár nem a
tanítási-tanulási folyamat főszereplője, inkább a háttérből irányít, a főszerep
a gyermekeké. A tanárszerep megváltozásához kapcsolódnak bizonyos formai jegyek
is, mint a tér elrendezésének, a tanítási módszerek megváltozásának jegyei. A
téri elrendezés az alternatív iskolákban nem a megszokott katonás sorokba
rendezett padsorokat jelenti, hanem mobilis, könnyen mozgatható, a különböző
munkaformák és tanulásszervezési módok alapján elrendezhető asztalokat. Fontos
szerepet kapnak a nyitott, könnyen hozzáférhető bútorok, a beszélgetősarok, a
szőnyeg (Czike, 1997).
A tanítás módja is eltér az alternatív
iskolákban a megszokottól. A frontális munka szinte teljesen háttérbe szorul,
szerepét a kooperatív csoportmunka, az individualizált rétegmunka veszi át.
Az iskolai kommunikáció kiemelkedő fontosságú az
alternatív iskolákban. A szülő- gyermek-tanár állandó kapcsolatban állnak
egymással, viszonyukat bizalom és nyitottság jellemzi. Éppen ezért az alternatív
iskolákban a tegeződés jellemző, nincs jelen a megszokott hierarchia, nincsenek
alá-fölérendelt személyek, nincs tekintélyelvű fegyelmezés.
A tanár és a szülő állandó kapcsolatban állnak egymással, hiszen a
gyermek fejlődésének két legfontosabb színtere az iskola és az otthon, így
fontos, hogy megteremtsék az egyensúlyt az iskolai és az otthoni környezet,
szokások között.
Az alternatív iskolákban a gyermekek véleménye
is számít, saját érdeklődési körük, egyéni jellemzőik befolyásolhatják a
tananyagot, a tanulás menetét. A gyermekek közti kapcsolatot a
konfliktusmegoldásra való törekvés jellemzi, amelyben nagy segítséget
jelentenek a tanárok és a szülők.
Az alternatív iskolát ugyanakkor a
teljesítménycentrikusság helyett, a gyermekcentrikusság jellemzi. Megszűnik a
tanulók közti állandó versenyeztetés, az értékelés személyre szóló, mindenkinek
saját képességeihez mért, a tanulás pedig örömöt jelent, nem megoldandó
kötelességet (www.ofi.hu/tudastar/alternativ-iskolak 2012.03.06 15:29).
Tehát az általunk vizsgált
alternatív iskolák jellemzői, hogy céljuk a gyermekek általános emberi
értékekre nevelése, az emberi méltóság szem előtt tartása, az élményszerű
cselekvéses tanulás biztosítása, a tanulók közti együttműködés kialakítása, a
személyiségközpontú nevelés biztosítása, a tanulók felelős részvételének
hangsúlyozása (Rogers, 1986) Ugyanakkor feltételezik a gyermekről, hogy nyitott
és szívesen fogadja, nem utasítja el az új ismereteket, hisznek és bíznak
tanulóik ítélőképességében. A legfontosabb céljuk a boldog és szorongásmentes
gyermekkor biztosítása, hogy a gyerekek számára a tanulás ne csak kötelesség,
hanem örömforrás legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése